Romániában nehéz örökség a baloldaliság (interjú Alexandru Boguș-sal)

Kolozsváron a baloldali mozgalmak a romániai átlaghoz képest erősebbek, bár továbbra is gyerekcipőben járnak. A többnyire fiatalokat tömörítő kezdeményezések közt van az Ⓐ-casă (Otthon), amely izgalmas kínálattal vonzza be a társadalmi problémákra érzékeny embereket. Egy másfajta társadalmi berendezkedést képzelnek el, amely a használati tárgyak, eszközök és a szolgáltatások szabad cseréjén alapszik, s az egyének és közösségek egymást támogatva működnek együtt. Arról, hogy hogyan próbálnak szembemenni az aktuális trendekkel, egyik tagjukat, ALEXANDRU BOGUȘT kérdezte Kustán Magyari Attila.

Kik és milyen célból alapították meg az Ⓐ-casă-t?

Az Ⓐ-casă valamivel több, mint egy évvel ezelőtt alakult meg, amikor kibéreltünk egy helyiséget, ahol találkozhatunk. Többen ismertük már egymást egy ideje különböző helyekről: aktivisták, egyetemisták, akik kritikusabban gondolkodtak, és az informális Tinerii Mânioşi (Dühös fiatalok) csoportban tevékenykedtek. Ez a csoport egyébként 2012-ben alakult a kormányellenes tüntetések során, sokan akkor ismerkedtünk meg a legkülönfélébb területekről. Volt, aki az egyetemi rendszerrel, más a környezetvédelemmel foglalkozott, megint más az egyházak visszaéléseivel.

Miért volt szükség egy újabb csoportra, ha már létezett egy kialakuló kör Kolozsváron?

Ez egy ideológiai szempontból heterogén társaság volt, és nem hierarchikus felépítésű, tehát minden döntést közösen hoztunk meg. Ez azonban csak egy adott pontig működött, amikor arra jutottunk, hogy egy közös ideológia mentén kell tevékenykednünk.

Most nehéz egy megfelelő címkét mondanom, mert Romániában nehéz örökség a baloldaliság, de mondjuk azt, hogy egészen egyszerűen baloldali emberek döntöttek úgy, hogy megalapítják a Ⓐ-casă-t.

Milyen mintaadó szervezetek mentén építkezik a csoport?

Amikor egy svájci nemzetközi gazdasági fórumon demonstráltunk, számos aktivistával ismerkedtünk meg, akiktől azt láttuk, hogy mindenképpen szükségük van egy helyre, ahol a free shop-ot (ingyenes üzlet), a dokumentumfilm-vetítéseket, a beszélgetéseket meg tudták szervezni.

A Kolozsvári Autonóm Piac a csoport blogjának leírása szerint egy olyan esemény, amelyen „odaadással készült meleg étellel” várják az embereket, illetve lehetőséget adnak arra, hogy szabadon cseréljenek gazdát különböző ruhaneműk, használati tárgyak, szolgáltatások. Mint írják, „hozhatunk otthonról nélkülözhető vagy nem használt dolgokat (könyveket, ruhaneműt, takarót, játékokat, bármilyen, mások számára hasznos tárgyat), ugyanakkor szabadon választhatunk a hozott tárgyak közül, ha hasznosnak véljük azt”. Egy tavaly rendezett Autonóm Piac mellett számos egyéb rendezvény is várta az érdeklődőket, így kerékpár-javító műhely, ahol biciklijavítást tanítottak és végeztek, házilag elvégezhető, ruhákra nyomtatást mutattak be, emellett zsonglőrtanfolyamot szerveztek. 

Milyen beszélgetések zajlanak az Ⓐ-casă falai között?

Örömünkre szolgál, hogy két egyetemi kurzust tartunk ott, az egyik a gazdasági antropológia, a másik a feminizmus témában tágítja a fejeket. A különböző beszélgetések bizonyos értelemben hasonlóak, de mégsem. Ez azt jelenti, hogy számos téma van, amit körbejárunk, de egy bizonyos ideológiai alappal, vagyis nem onnan indulunk ki, hogy miért nem jó a kapitalizmus, hanem onnan, hogy miként változtathatjuk meg az életünket, hogyan oldhatók meg a problémák. Beszélgettünk többek között a genetikailag módosított élelmiszerekről, az ételek kidobásáról.

Romániában nagyon sok étel kerül a szemétbe. Elsősorban az emberek otthon dobják ki az élelmiszert, de a szupermarketek is, ráadásul ezek a hulladékok elérhetetlenek: az egyik ilyen üzletláncnál például őrzik a szemetet.

Egy másiknál meg sok ételt összeszedtünk, egy alkalommal például több kiló narancslekvárt, de hiába próbáltunk beszélni több helyen is arról, hogy szervezetten vihessük el a kidobott dolgokat, nem volt akivel. Hiába mondtuk, hogy ne a szemétbe, hanem az öleinkbe „dobják” az ételt, „nem lehet”, ez volt a válaszuk.

Létezik egy érdekes kezdeményezés, amelyik összefonódik az Ⓐ-casă-vel, ez pedig a Zacuscă pe Roti (Zakuszka keréken). Miről szól ez a projekt?

Ez a csoportunk egy része, mondhatni a konyha-részleg, amelyiket bárhol „bevethetünk”. Az ő dolguk, hogy a különböző eseményeinken süssenek-főzzenek, természetesen nem a polgármesteri hivatal támogatásával, hanem alternatív megoldásokkal. Az edényeket mi dobjuk össze, az élelmiszert pedig piacosok adják nekünk, ingyen.

Az ilyen kezdeményezésekkel kapcsolatos első szkeptikus kérdés mindig az, hogy ha hárman visznek kenyeret és százan nem, akkor mi lesz ennek a vége?

Amikor elkezdtük ezt a projektet, tudtuk, hogy nem Spanyolországban, vagy Olaszországban, Görögországban vagyunk, ahol létezik az adakozás kultúrája. Ennek ellenére megpróbáltuk, és azt tapasztaljuk, hogy működik. Volt, aki elvett egy sört, de azt mondta, nincs pénze – mi pedig, hogy rendben. Ismét jött, ismét elvett egy sört – de közben volt, aki többet adott.

Nemrég egy Kolozsváron sátrat bontó cirkusz előtt is tiltakoztatok, miért?

Ez nem az Ⓐ-casă minden tagját jelenti, hanem néhányunkat, együtt a Vocea Animalelor (Az állatok hangja) csoporttal. Különböző állatoknak beöltözve demonstráltunk a kegyetlenségek ellen, természetesen a csendőrök is megjelentik, akik büntetéssel fenyegetőztek, persze hiába, hiszen nem találhattak rá okot. Aztán nevetséges volt, hogy a cirkusz egyik dolgozója azt bizonygatva, hogy jól bánnak az állatokkal, megengedte egyikünknek, hogy fotózzon – most már fényképen is látható, hogy a vízilónak alig volt vize, amibe bemehetett.

Hogyan tapasztalod, mennyiben segítik az embereket ezek a kezdeményezések abban, hogy másképp tekintsenek a környezetükre?

Ezen én is gyakran elgondolkodom, de persze csak egy ember vagyok, aki nem láthat át mindent. Azt gondolom viszont, hogy változás tapasztalható, de nem feltétlenül azért, mert mi létezünk, hanem az idő is nekünk dolgozik.

Elég arra gondolnom, hogy a helyi magyar civil mozgalmak közel nullán álltak néhány éve, és főleg a politikai élettől voltak függőek, most pedig mozgás van, több ember hangja hallatszik.

Vannak címkék, amiket egy ilyen mozgalomra aggatva könnyű rossz fényben feltüntetni titeket, legyen szó a kommunista, anarchista jelzőkről például. Hogyan látod, amikor találkozik egy Ⓐ-casă-s eseménnyel egy „egyszerű” ember, mit gondolhat minderről?

Nehéz közvetlen visszajelzést kapni azoktól, akik látnak minket, vagy megjelennek egy-egy eseményen. Ugyanakkor nem is törekszünk arra, hogy tömegek számára legyen elérhető a csoportunk.

Miért?

Mert az a fontos számunkra, hogy azokat az embereket, akikben már bizonyos gondolatok megszülettek, cselekvésre ösztönözzük. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem érdekel minket a többi ember, vannak események, amelyekre többeket várunk, például a Kolozsvári Autonóm Piac, meg persze a bulik.

A szöveg eredeti megjelenési helye: Erdélyi Riport.